A település az Őrség és Göcsej tájkörzet találkozásánál a 86-os főközlekedési út mellett, a Turdi patak völgyében fekszik.
A település eredetileg a Turdi patak völgyében alakult ki szeres jelleggel, mely szerek általában az ott lakók személynevéből származik / Kárószer, Pintérszer, Rukica, stb./, ezen szerek ma egy-egy önálló utcát alkotnak / Dózsa, Petőfi, Ady, Deák /. A lakók a 60-as évektől kezdődően folyamatosan a 86-os főközlekedési út mellé a Kossuth utcába építettek házat és települtek át, így a régi településrész elnéptelenedett, lakóházainak jelentős része megszűnt.
A régi házak közül 1967-ben Zalaegerszegen a falumúzeumban került felépítésre Csóbor Pál zsuppfedeles, füstöskonyhás lakóháza és itt látható a településről származó méhes is.
A település látványosságai, közé tartozik a régi településrészen található szoknyás harangláb, a Deák utcában található boronafalú parasztház, mely már átalakítva nyaralóként szolgál, a Petőfi utcában található egzotikus növénygyűjtemény, a Kossuth Lajos utcában a templom és körülötte a Millenniumi Park, az erdélyi művészek által készített faszobrokkal.
A község neve Kálócfa, mutatja, hogy kalizok laktak itt, mohamedán besenyők, más magyarázat szerint egy Kaliz- Kálóz birtokosé volt, de ez is arra mutat, hogy a vidéken besenyők laktak.
A XII. sz. végén élt itt egy Kálóz, akinek unokája Kutasi János 1364-ben szerepel az írásokban, s akinek fia szintén ezt a nevet viselte. Nagyon valószínű, hogy ettől a Kálóztól kapta a nevét a település, e Kálóz dédunokája, szintén Kálóz, nem lévén örököse, 1397-ben összes birtokait, így ezt is, leányainak hagyta.
Az említett Kálózról többet nem hallunk, de fivére György, még 1414-ben is szerepel az írásokban.
Valószínű e Györgyről nevezték el a falut, mivel egy 1408-as iratban a falu Georgiai Kálóz de Kálózfalva néven szerepel.
1531-ben és 1542-ben külön szerepel Kálózfalva és Ilvágy egymás mellett egy adólajstromban.
Egyházáról, mely Szt. Miklós tiszteletére volt szentelve, egy 1433-ban kelt oklevél beszél. Ez a nagy kő templom a török időkben elpusztult.
A falu 1563. szeptember 24-én tűnik fel újra az írásokban, mely időben I. Ferdinánd király királyi adomány címén a Kálózfalvai, más néven Ilvágyi Taba család tagjainak adományozza.
A település 1690-ben az Eszteházyak kezére kerül.
1734-ben, a faluban élő Szente Mihály templomot építtetett. A templomot Szt. Lőrinc tiszteletére szentelték. A templom zsindellyel volt fedve, befogadóképessége 200 személy volt. A szentély alatt volt a Szente család kriptája. A templom a falun kívül épült.
1778-ban Szili János szombathelyi püspök Eszterházy Miklós herceghez írt levelében megemlíti, hogy a kálócfai templomba plébánost kéne helyezni és ehhez a központhoz csatolni Apáti, Pórszombat, Szilvágy, Cup és Puszta Szt. Péter községeket.
A település új temploma 1937-ben került felszentelésre Szt. Lőrinc tiszteletére, melyet Simon Pál földbirtokos hagyatékából építettek.
Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület több mint száz éve alakult.
A földosztás 1945. augusztus 27-én volt a településen. A mezőgazdaság szövetkezeti átszervezése 1961-ben történt, mely időszaktól kezdődően megkezdődött a településről az elvándorlás. Az időközben több településsel egyesült termelőszövetkezet 1996-ban végelszámolással megszűnt. A község mezőgazdasági területei újra magánkézbe, ill. jelentős területek külföldi tulajdonba kerültek.
Az Elemi Népiskola 1885-ben épült. Az iskola 1948-tól 8 osztályos, de csak egy tanteremmel rendelkezik kettő tanítóval. Az új iskola 1952-ben épült a régi helyén. A felső tagozat 1967-ben, az alsó tagozat, pedig 1976-ban szűnt meg. Az iskolaépület a továbbiakban kultúrházként működik, mely magába foglalja a könyvtárat, a számítógépes termet, az ifjúsági klubot és a képzőművészeti nyári alkotótábor helyiségeit is.
Forrás: Kálócfa
|