Település bemutatása | ||
---|---|---|
Alsószenterzsébet, Zala egyik legkisebb települése a megye nyugati csücskében, az erdőkkel övezett szlovén-magyar határ közelében helyezkedik el. Alsószenterzsébet nevét 1334-ben említi először a történetírás, "possessio Schentelsebet"-ként. Neve többszöri átalakulás után 18. századra "Belső-Szent-Eőrsébeth"-re változott. A község neve egykori temploma védőszentjének emlékét őrzi. 1334-ben Csesztreggel és Hétkutassal (Kerkakutas) együtt, mint István fia Miklós mester ősi és adományos birtokaiként említik. Később a környékbeli települések zöméhez hasonlóan a Bánffyak birtokába jutott, és maradt. 1524-ben Bánffy Jánosnak ezen a birtokán 13 jobbágy és 4 zsellér élt. Amikor a reformáció a Bánffyak birtokain elterjedt, az itt élők többsége a protestáns vallást gyakorolta. A nagy alsólendvai família leányági kihalása után Nádasdy Ferenc szerzi meg a birtokokat, így az alsószenterzsébetit is, 1644-ben. A Wesselényi-féle összeesküvésben játszott szerepe miatt fő és jószágvesztésre ítélt Nádasdytól a kincstárhoz került a terület. Végül jelentős összeg lefizetése után 1690-ben került az Esterházy család javai közé, akik a kis községet 1945-ig. A 16-17. században végig lakott hely volt, bár lakossága az adóösszeírások szerint erősen ingadozott. Többször Márokföldével írták össze. A török időkben lecsökkent lakosságot a hercegi telepítési program tudatosan növelte. A 18-19. században a falu lakossága magyar anyanyelvű, zömében református vallású, iskolája és temploma nem volt. 1715-ben már 10 család lakik itt. 1750-ben három vargát, négy kovácsot és két szabót, nem sokkal később már öt vargát, hat kovácsot, hét molnárt és két kocsmárost írtak össze. 1801-ben a Kerkán kétköves parasztmalmot említenek. 1828-ban 22 házból állott, lélekszáma 192 volt. Az I. világháború után a jugoszláv-magyar határ mellé került. A mezőgazdasági terményeinek korábbi felvevő piacai így nagyrészt megszűntek, így megindult a falu elnéptelenedése, amely a II. világháború után drasztikusan fokozódott. A falu 1871-ig a lövői, majd az alsólendvai, 1941-től a lenti járáshoz, 1950-ig a csesztregi körjegyzőséghez tartozó kisközség, majd közös tanácsú társközség. Manapság ismét a csesztregi közös önkormányzati hivatal intézi az ügyeit másik kilenc településsel együtt. A falu 1951-ben kapott áramot, 1953-ban telefont, 1954 óta jár autóbusz a településre. Iskolája 1959-ben épült, azonban 1962-től csak alsó tagozat működik. Az oktatás azóta megszűnt, a falu diákjai a közeli Csesztregre járnak iskolába. Mára a lakosságszám nagyban lecsökkent, nagyban elöregedett. Alsószenterzsébet lakóinak többsége a kezdetektől fogva mezőgazdaságból él. A 14-17. században a földet kétnyomásban művelték, főleg rozsot, búzát termeltek, melyet Grazban, Sopronban illetve a stájerországi Radkersburg adtak el. Hajdinát, kölest, zabot kendert és lent csak saját szükségletre termeltek. Ma is több család foglalkozik növénytermesztéssel és állattenyésztéssel, de kisebb mértékben, mint pár száz évvel ezelőtt. A legnagyobb termelés a falu határában található egy 12 hektáros almáskertben folyik, amelyet a holland kormány támogatásával, valamint a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány közreműködésével hoztak létre. Forrás: Wikipédia - Alsószenterzsébet
Harangláb - A térség jelképének is tekinthető haranglábból ezen a településen egy nagyobb, oszlopait, támaszait talpgerendák tartotta építmény áll, amely kétoszlopos, házas, zártszoknyás. A barokkos stílusjegyeket tükröző, faluképi jelentőségű református harangláb 1920-1923 között épült, amelyet a ’80-as évek közepén újítottak fel, amikor többféle homlokzatképző részlettel bővítették, így jóval több díszítőelemmel rendelkezik, mint hasonló típusú társai. |
Alsószenterzsébet nyertes pályázatai | ||
---|---|---|
Időszak | Pályázati azonosító | Pályázat címe |
A településnek jelenleg nincs nyertes pályázata feltöltve az adatbázisunkba! |